Féreg jár a szívekben
Lepedőnkig rágja vackát
Hol a bátor,
Aki a lukakba bújva újra
átfúrja magát?
A folyosók fala
Homorú üveg,
Túlfelén hullámoznak
pofonok
rétek
képletek
barátok
szülők
-és persze-
szerelmek
- aminek mind
mondta magát-
sütemények
katedrák
kiszáradt egér
egy rokka
némi óriás
kórház szag kuporog a sarokban
A többi mind az üveghez nyomja puffadt
arcát: lássa
Ki oson át pironkodva
Ki hiszi, ha lát valamit, mindent lát?!
Féreggé válik-e az, aki követi a féreg útját?
Az összes szíven átjárva
az apró kard térdkalácshoz nyomul
Vág
Bokát melegíti a vér
meleg, érdes érintés
elcsöppen a magány
A rostély sem véd
csupán kemény
Ölébe zárja az arcot
Két combja feszül
a pofacsontra
a test akár
csatára,
akár vágyra készül
ugyanaz
a fegyver
megfeszül, kilazul
győzelmet sóhajt
tép
üvölt
szikkad
ha szabadul
az ütközetet lesi, várja
kardját mikor mártja végre
markolatig
a féreglányba
csáprágó mosolyog
a dél derék szolga
százfelé
szórja a fényt
a metálzöld testen
A vitéz apró, vérzik
a zöld féreg vállrándítva elrepül.
A harc hiánya
fáradtság és éhség marja
soványul, fogy
magába fordul
rágcsál odabent
kívül senki sem marad
saját húsából nő
majd az égig
önmaga magáért az áldozat
és ha kikel
nem lesz féreg
nem lesz vitéz
nem lesz ember
nem lesz más
nem lesz senki
csak lesz
...
Agyula
Bagyula
Egy ide
Egy oda
Vigyétek
Odaadom
Markoljatok
Tömjetek
Itassatok
Vigyetek
Még egy
Cafatot
egy ujjam maradjon
titokban
Lekváros üvegbe
alaposan
bedugom
Mikor nem látja
Senki
Fal felé
Fordulva
Alázattal
lenyalom
...
Igen, igen
Ki a városból
Itt ég szegletek
Vagdossák a mennyet
még lezuhan az Isten
Vörös alkoholból
Vélemények között
Botladozó
Szmötyi
-én-
túl kommunista
túl kemény
túl éber
lusta is
vad
hogy a rím meglegyen:
görény
Szeret
nem szeret
várok
tipegek
a harmadik bor után
őszintén beszélek
ha kérdeznek
tenger mélyén
akár a tüskésnek
álcázott halak
tátogok
nincsenek kérdések
csak korall karol
cápák hátán utazom
ha érdes testtel érint
kacsintva
váltom színemet
Merengek, orromból
A vágy cseppen
Törölgetem
Folyót tamponálni
Merész
özönvíz
sok sok cement
víz
sóder
és
egy maroknyi mész:
köt
...
Megértem, néha ijesztő lehetek, főleg, ha elkap a buta,
lányos, illetlen képzelet. Értehetetlen, mondják.
Sőt kibírhatatlan. Ha Linda lennék lendülne feléjük
egyszerre mind a két talpam.
De nem vagyok.
Ülök egy gép előtt. Mögött.
És elhiszem, érti valaki, az érzést, amit hordoznak ezek a piros betűk.
...
Kérdések
Kérdésekben szakadás
Hányszor szakadhatok
Hogy kisebb ne legyek
És még éppen elhidd nekem
Az összes képet
Amit festek
Amit festesz
Festek Veled
Fess velem
De
Néha márts vízbe
Hűljek
Néha vörösbe nyomj
Hevüljek
Gyors vonásokkal
Hagyjuk a részleteket
Részletek hordozzák úgyis a képet
Csöppnyi vállukon
Rólunk sosem beszél senki
Beszélek hozzád a tükörnek
Hozzád beszélek?
Beszélek
Vagy csak gondollak
Keveredsz, mint a színek
A színek legyenek komplementerek
Komplett mentorok
Miért nem lesz a világ a felkiáltó jel pontja?
Nagyon fáj
fáj
Én mosolygok a metrón, megyek
Megyek
Megyek
Aranyjánosdeák
ferenciek
Egyik kaméleon hordja
A másikát
A hosszú kék vonatban
Kicsi és nagy kételyek
Nem vagyok jó
Ujjaimon sok a tapadó
Korong
mindenütt megélek
Fizetésem nincs
Befogad és kitaszít
Csókol és szájba köp
A cintányéros cudar
Ki lát
Ha íztelen szájjal
Ülök és forgatom
Az érmét, saját fejemmel két oldalán
Ha feldobom, akkor dobjam magasra
így tanította az édesapám
legyen
írás
szent
Állj arrébb
Megvetem a keresztem
Hófehér, puha legyen
Amikor rászögelnek
Kiömlő
vörös takaróm
alá képzellek
és végre szabad
igazán
nincsenek válaszok
-2005.febr.-
...
a
Sose lesz
Sose volt-
Két testvér,
Hatalom,
Egyik nálam,
Másik ott,
Egyik feléd,
másik
-úgyis kitalálod-
az enyém.
Háromságban nem hiszek,
Ezt meghagyom
Mint a kifli csücsköt
-ha kéred-
Neked
Vizemben fürösztelek
Lábadat törlöm hajammal
Csak ilyen göndörödő
Arannyal kínálhatlak
míg
A kék bőrű;
Hajnal bakfis mellén
Alszunk el.
...
Álom horpaszt nyakamon,
Nyihogok
utánad:
kieresztett, bokrosodó
kétlábú vadállat
Rétre vágyik,
de falakat ölel.
patája betonon vásik.
Nem néz a holdra
nem sóhajt
nem tudja
hol a másik.
...
szívemmel fenem a szíved
hogy
gyógyulj
szabadulj
tedd gyalogúttá a vizet
ha kell
elkopok, hogy élesedj
...
kapaszkodnak húznak, lötyögtetik fejükben a vizet, hiszen olyan biztos volt, hogy jóideig velük süllyedek; a feldobott kő visszahull, míg a fenékre ér, pörög-forog súlytalanul, de talán uszonyt növeszt most a szervetlen kődarab, arébb úszik talán, és talán ott marad...
...
Béke
bennem.
Nyugalom
ül a
hasamon.
Olyan jó most élni.
sós
nyári harmaton
pihenni,
és
béke bennem
nyugalom,
boldogság ül
magamon.
Moccanatlan minden.
sárga felhő
nyugaton
kacaja
csillan hajamon,
pont ilyen
szeretni.